Következő regényem, amelyen jelenleg dolgozom

Cím: A kivándorlás lélekformáló ereje
Várható megjelenés: 2022

Részlet a készülő regényből:

   Robi keresztanyjának háza egyszerű parasztház. Mint a legtöbb ebben a községben. Az asszony egyedül él benne, de a kapuja soha nincs zárva. Nem is lenne értelme zárnia, hiszen annyian járnak hozzá mindenféle nyavalyájukkal, hogy nem győzné a szegény öreg nyílászárót javíttatni.
   Mili afféle füves asszonya a településnek.
   Akkor vált azzá, mikor befejezte tanítónői pályafutását. Mikor már nem volt kit tanítania, mert a nemzőképes fiatalság nagy része eltűnt a községből. Az, hogy „gyógyítóként” is eredményesen tevékenykedik, vitathatatlan, mert ha a hozzáfordulónak a gyógyfüvektől esetenként nem is enyhülnek a tünetei, segít rajta az, hogy a Mili személyében megértő beszélgetőtársra talált. És ettől máris jobban érzi magát.
   Az asszony számít a keresztfia érkezésére.
   Éppen fánkot süt, mikor a srác befut.
      – Ülj az asztalhoz – kiált ki a konyhából. – Mindjárt jövök. Egy perc és kész vagyok.
   Robi azonban nem ül le. A konyhaajtóból figyeli az asszony ténykedését. Szereti nézni, ahogy sürög-forog. Négy éve elvesztett apját látja benne. – Neki is ilyen csodálatos ősz haja volt – idézi fel magában az apa képét. – Családi vonás náluk – elmélkedik – ez a túl korai őszülés. Mikor apa született, Mili tizennégy éves volt és szinte második anyja lett kistestvérének… Aztán nekem… Aztán meg mindenkinek.
   Mili, a hátrahagyott évek száma ellenére ma is nőies. Zsebes kertésznadrágjában, dús, laza kontyba kötött hajával, napsütötte barna bőrével bármelyik divatlapban helye lenne. Ugyanolyan erős kisugárzása van, mint sok évvel ezelőtt. Intelligens és modern nő. – Az ősz haj sem tudja öregíteni – gondolja Robi. – Kortalan… Gyönyörű lány volt és ma is vonzó jelenség… És mégis egyedül él – értetlenkedik – mert nem találta meg őt az igaz szerelem.
      – Kész – szakítja meg a fiú elmélkedését a keresztanya és kezében egy tál frissen sült fánkkal beviharzik az étkezőbe.
      – Na. Itt vannak a kedvenceid – mondja. – Elég jók lettek nem?
      – Már csorog a nyálam értük. Senki sem tud ilyen finom fánkot készíteni, mint te. Anya fánkjai közel járnak hozzá, de ez… Direkt nem ettem dél óta… Isteni… De komolyan. Csak az a baj, ha degeszre eszem magam, nem lesz kedvem megnézni a rakoncátlankodó csapodat.
      – Ott egye meg a fene. Az se baj, ha így marad még egy ideig. Nem dől össze a világ tőle. Inkább beszélgessünk egy kicsit. Aratni voltál?
      – Ja. Kis híján gutaütést kaptunk ebben a hőségben.
      – Ki volt veled? A Ricsi?
      – Persze. Tudom, hogy nem lelkesedsz érte… Pedig nem rossz srác. Annyiszor kiállt mellettem, mikor a többiek rám szálltak, amiért Kakukk a vezetéknevem. Őt meg a vörös hajával csúfolták. Jó fiú ő. Csak többre vágyik… Ma megint előállt vele, hogy nem jól van ez így. Hogy soha nem lesz lehetőségünk a kitörésre.
      – Na, ez az első dolog, amiben egyetértek a fiatalúrral. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam én is ezen. Borzasztóan sajnálom, hogy az érettségi után nem tudtalak rávenni a továbbtanulásra.
      – Hiszen tudod, hogy miért nem vállaltam.
      – Tudom. És én el is fogadtam az érvelésedet. Csakhogy azóta három év telt el.
      – És mi változott? Apa halála után nem akartam itt hagyni anyát, most meg állandóan idejön a nyakára ez a semmirekellő alak.
      – Ne beszélj így. Ő az anyád bátyja.
      – De úgy látom, hogy kihasználja anyát.
      – Hát igen… De most, hogy itt vagy, tudsz tenni ellene? Nem, Mert anyád rendre megvédi őt. Közben pedig három évvel öregebb lettél. Robi! Te többre vagy hivatott. Ne maradj itt ezen az Isten háta mögötti helyen. Nem lehet életcélod egy apró cégnél rendszergazdálkodni… Meg mások skype-jának, vagy facebook-jának felélesztésével tölteni az idődet. Sokat jelent ez azoknak, akiknek segítesz, de…
      – És ezt pont te mondod nekem?
      – Én már megengedhetem magamnak, mert nekem már a múltam hosszabb, mint a jövőm. Menj! Ne tétovázz! Előtted az élet. Az egész világ csak arra vár, hogy megismerd. És a világnak is meg kell ismerni téged. Hasznosítsd a tudásodat. Ne hagyd veszni. Fejlődj… Ha itt maradsz nem lesz rá módod. Ne ragadj bele a mi kis ingoványunkba. Ó, ha nekem ilyen lehetőségeim lettek volna, mint nektek, mai fiataloknak! Robi! Bűn lenne itt maradnod… És én sem tudnék a másvilágon apád szemébe nézni, hogy hagytam elveszni a fiát. Vigyázok anyádra. Megígérem… Évekkel ezelőtt kellett volna ezt kimondanom. Hiba volt, hogy nem tettem. Nem akarom még egyszer elrontani.
      – Hagyjak itt mindenkit? Anyát. Téged. Julcsit…
      – Hát igen. A szerelem az nagy úr… Elismerem. De ő később utánad mehet. Ha kitartotok egymás mellett, akkor sikerülni fog. Ha nem… Akkor nem is lett volna ez a kapcsolat egy életen át tartó szilárdságú.
      – Állást kellene találnom.
      – Pályázz! Tele van hirdetésekkel a NET. A te paramétereiddel nem lesz gond elhelyezkedni. Lehet, hogy először olyan munkát is be kell vállalnod, ami gagyi, vagy alantas. De tudom, hogy ez nem fog gondot okozni neked. És nem is tart majd örökké…
      – Hát… Jól lerohantál engem.
      – Ígérd meg, hogy megfontolod… Még valami. Tudom, hogy induló tőkére lesz szükséged…
      – Állj! – szakítja félbe a mondatot Robi. – Azt nekem kell előteremtenem.
      – Hát tedd azt. De ettől függetlenül azt a pénzt, amit a te jövőd érdekében kuporgattam össze hosszú évek alatt mindenképpen neked adom. Ha akarod, ha nem. Elég lesz az induláshoz. És ha nem fogadod el… Nem. Erre nem is gondolok. Tudod, hogy olyan vagy nekem, mintha a saját fiam lennél. Soha nem volt gyermekem. Az egyedüli cél az életemben az, hogy téged segítselek és boldognak lássalak. Nem szégyeníthetsz meg azzal, hogy visszautasítasz.